Teljesen fel kavart a vele való találkozás,nem hitted volna,hogy fel fog ismerni,és utánad is megy..-Vajon mit akarhatott mondani?kérdezted magadtól hangosan.Elmerültél gondolataidban és el nyomott az álom ülve.Arra riadtál fel,hogy el borulsz a kanapén.fel keltél és meg nézted az órát ami már este 9-et mutatott.Ekkor kopogtak az ajtódon.Ignoráltad a hangot de egyre hangosabban kopogott az illető,így fel keltél és az ajtóhoz mentél.Félve nyitottad ki,hisz nem vártál senkit.A szíved meg állt mikor meg láttad Krist az ajtóban dühös tekintettel nézett rád.
-Mit akarsz te itt?kérdezted flegmán
-Beszélnünk kell!tolta beljebb az ajtót
-Szerintem nincs miről beszélnünk!csuktad volna rá az ajtót de lábával meg akadályozta és beljebb nyomult maga után be csukta az ajtót.Te csak álltál ott mint egy rakás szerencsétlenség.
-Persze gyere beljebb!jegyezted meg cinikusan
-Na de mért jöttél? Talán a pólód kell várj mindjárt hozom!indultál be érte a szobába,de Kris meg ragadta a kezed és vissza húzott maga elé állított így arcotokat csak pár centi választotta el egymástól.
-_______ figyelj meg bántam,hogy csak így itt hagytalak!mondta megbánóan
-Ahha persze...és ez egy hónap után jutott eszedbe tényleg hihető.bólogattál
-Beszélsz hülyeségeket már vissza akartam jönni másnap,de nem tudtam és csak most jöttünk vissza így most volt rá időm!magyarázta és végig a szemedbe nézett
-Rendben ezt elhiszem,de nem kell magyarázkodnod,én csak egy kaland voltam!hajtottad le a fejed
-De igen is kell magyarázkodnom,nem akartam,hogy azt érezd,hogy csak kihasználtalak.emelte fel a fejed a kezével
-Akkor mért nem ébresztettél fel reggel vagyis amikor el mentél?néztél ezúttal a szemébe
-Mert....
-de tudod mit,ne is válaszolj nem érdekelsz te sem és a magyarázatod sem!vágtál a szavába a kezed ki szakítottad a kezéből és a szobádba indultál.Kris addig a nappaliba sétált.
-Tessék ezt itt ne hagyd!nyomtad a kezébe a fekete pólóját majd az ajtó felé indultál ki nyitottad és mutattál ki fele
-_________ kérlek ne csináld ezt!ment oda hozzád
-Én Én ne csináljam ezt?TE voltál az aki csak itt hagyott és TE nem kerestél engem és TE...csuklott el a hangod és az arcod nedvesedett a könnyektől.
-Sssh ne sírj!ölelt magához és be csukta az ajtót szorosan tartott a karjai között,biztonságban érezted magad,de tudtad,hogy ez is csak egy 5 perces dolog lesz aztán megint el tűnik hetekre,hónapokra.
-Hagy!lökted el magadtól,de ahogy el lépett tőled azonnal vissza vetette rád a kezeit és még szorosabban ölelt.Ettől még jobban el kezdtél zokogni és az arcod a mellkasába túrtad, és csak sírtál Kris a hátadat simogatta.Így áltatok jó pár percig ki sírtad magadból az összes bánatodat.Mikor már kezdtél halkulni Kris el távolodott tőled és le törölte a könnyeket az arcodról majd' a homlokodra nyomott egy puszit.
-Kris kérlek ne kezd megint!mondtad halkan
-Csak kezdjük tiszta lappal semmi mást nem kérek!nézett a szemedbe
-De...
Nem tudtál válaszolni Kris az ajkaira nyomta az övét és lágy csókolt lehelt az ajkaidra.Nem volt erőd ellenkezni,de nem is akartál jól esett csókja.Vissza csókoltál amint meg érezte,hogy meg adod magad bele mosolygott a csókba és vette a bátorságot magához húzott és a szoba felé ment veled.Lassan be értetek és a hálószobádba Kris el szakadt az ajkaidtól.
-Most pedig feküdj le aludni.nyomott egy puszit a homlokodra
-Megint itt hagysz?ültél le az ágyra
-Az előbb még te küldtél el!mondta pajkosan
-Jó akkor meny utadra bánom is én!intettél és el feküdtél az ágyon.Kris ki ment a szobából és hallottad,hogy a bejárati ajtó is becsukódik,fel keltél és le oltottad a villanyt a szobába majd vissza feküdtél és be takartad magad.Arra lettél figyelmes,hogy az ágy magad mellet meg süpped és a hátadhoz egy mellkas simul és éreztél egy kezet a derekadon.
-Azt hitted,hogy megszabadulhatsz tőlem?súgta a füledbe Kris, erre nem válaszoltál
-Meg súgom,hogy nem fogsz!húzott szorosabban magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése