Lassan már 7 óra,Kris is felkelt és kómásan ment ki hozzád a konyhába,ki töltötted neki a kávéját.
-Mikor keltél fel?szürcsölt Kris a kávéjába
-Fél 6-kor!
-Mért nem keltettél fel?
-Kell neked a pihenés!mosolyogtál rá
-Ma dolgozol?
-Nem,de egy csomó dolgom van még ma amit el kell intéznem.sóhajtottál
-Értem,el megyek fürdeni!állt fel Kris
-Rendben!bólintottál majd el mentél a szobádba fel öltöztél és kint vártad Kris-t
-Kész vagyok!monda mosolyogva
-Ide jönnél egy kicsit,beszélni szeretnék veled!váltottál komolyra
-Ez rosszul kezdődik.le ült veled szembe az asztalhoz
-Arról lenne szó,hogy....hallgattál el
-Hogy?
-Szakítsunk!nyögted ki
-Mi? Miért?Rosszat tettem?nem hitt a fülének
-Így lesz a legjobb mind,kettőnknek!a könnyeiddel küszködtél,de nem akartál sírni előtte mert akkor nem hiszi el,hogy komolyan gondolod
-De nem értelek miért?esett kétségbe
-Kris nem akarom,hogy bele keveredjek a sztár életedbe,nem akarom,hogy miattam legyen rossz neked,nem akarom,hogy fenyegessenek és ne léphessek ki a lakásomból....kezdtél el zokogni
-Ezt mért nem mondtad eddig? állt fel és oda ment hozzád és meg ölelt szorosan
-Mert nem akartalak meg bántani,Szeretlek,de azt nem tudnám el viselni,hogy miattam bántsanak.
-Én is szeretlek nagyon!Én meg nem akarlak elveszíteni!puszilt homlokon amitől még jobban zokogni kezdtél
-Tudod mit?kérdezte csilingelő hangon
-Mit?kérdeztél vissza
-Az lesz a legjobb ha egy kis ideig nem találkozunk,így nem lesz senkinek min gyanakodni.Telefonon tartjuk a kapcsolatot és amikor már úgy néz ki,hogy elszállt minden gyanú akkor újra találkozunk!mit szólsz?távolodott el tőled
-Legyen!bólintottál
-Akkor ne sírj!törülte le a könnycseppjeidet
-Szeretlek!mondtad a szemébe
-Én is szeretlek!csókolt meg
-Menned kellene el fogsz késni!szakítottad meg a csókját
-Már megint!kuncogott majd egy utolsó csókot váltottatok és Kris el ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése